Hogyan juthat eltérő megállapításra egy orvos egyazon röntgenfelvétel alapján a hét különböző napjain?
Miért nem mellékes egy megbeszélésen a megszólalási sorrend?
Miért eredményesebbek az algoritmusok az előrejelzések megfogalmazásában, mint az emberek?
Daniel Kahneman, a közgazdasági Nobel-emlékdíjas pszichológus, a Gyors és lassú gondolkodás című könyvében a döntéshozást nehezítő szisztematikus hibákat és torzításokat vizsgálta. Most világhírű szerzőtársaival, Olivier Sibonyval, a Döntéshozatali csapdák szerzőjével és Cass R. Sunsteinnel, a Nudge társírójával közösen írt új könyvükben arra keresik a választ, miért térhetnek el egymástól azok a döntések, amelyeknek egyformáknak kellene lenniük.
A válasz az emberi döntéshozást zavaró zaj jelenségében keresendő. Objektívnek hitt döntéseinket – különösen azokat, amelyeket szervezetek képviseletében hozunk meg – olyan mellékesnek vélt tényezők is befolyásolhatják, mint az időjárás, a napszak vagy a pillanatnyi hangulatunk. A szerzők tudományos eredményekre és kutatásokra támaszkodva – a kriminalisztikától a gyermekvédelmen át a teljesítményértékelésig – a legkülönfélébb területeken világítanak rá, hogy ahol döntések születnek, ott jelen van a zaj is.
A könyv megmutatja, hogyan ismerhetjük fel a zajt, és milyen stratégiákkal küszöbölhetjük ki, hogy sokkal jobb döntéseket hozhassunk az élet minden területén. A szerzők részletesen bemutatják, hogyan hat a zaj a döntéshozásra, és gyakorlati tanácsokat adnak arra, hogyan csökkenthetjük a zaj hatását, hogy objektívebb és megalapozottabb döntéseket hozhassunk.
